Kajak-kenusok a jövőért

Medveczky Erika nyílt levele a magyar kajak-kenu sportágért

2026. április 29. | 139

Azért írom ezt a levelet, mert Szemán Róbert nyílt kiállása után úgy érzem, nekem sem szabad tovább csendben maradnom.

Tisztelt Kajak-Kenu Közösség!
Kedves Sporttársak!

Szeretném az elején tisztázni: nem azért szólalok meg, mert rombolni szeretnék. Nem személyes bosszú vezet, és nem is az, hogy ne szeretném ezt a sportágat. Éppen ellenkezőleg.

Azért szólalok meg, mert minden porcikámmal, szívemmel, lelkemmel szeretem a kajakot. Nyolcéves korom óta, lassan harminc éve vagyok része ennek a sportágnak. Ez a sport adott nekem sikereket, élményeket, tartást, küzdeni akarást, és nagyon sok mindent, ami nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Pont ezért szeretném, hogy ez a sportág továbbra is sikeres legyen. Szeretném, hogy a sikeres sportolók körül olyan támogató közeg legyen, amely átlátható és amely valóban azt akarja, hogy a legjobb egységek induljanak, és a sportolókat az érdemeik, a teljesítményük, a munkájuk és a hozzáállásuk alapján ítéljék meg.

Szemán Róbert leveleiben voltak olyan részletek, amelyek számomra is meglepőek voltak. Nem állítom, hogy minden általa leírt ügy minden részletét ismerem. De azt igenis szeretném kimondani, hogy azok a kérdések, amelyeket feltett, nem söpörhetők le az asztalról, sőt újabbakat kellene hogy felvessenek. Egy ilyen múltú és ilyen eredményes sportágban a transzparencia nem támadás. A kérdezés nem ellenségeskedés. A felelősségre vonhatóság nem rombolás. Ezeknek alapfeltételeknek kellene lenniük.

Én sok mindent a saját bőrömön is megtapasztaltam. Élsportolóként. Sportvezetőként. A Sportolói Bizottság elnökeként. Elnökségi tagként. És egy utánpótlás-nevelő egyesület elnökeként is.

Amikor lemondtam a Sportolói Bizottság elnöki pozíciójáról, és ezzel együtt az elnökségi tagságomról is, nem azért tettem, mert nem érdekelt többé a sportág. Éppen azért mondtam le, mert túl sokáig érdekelt. Nagyon dühös voltam, és nagyon szomorú. Elfáradtam abban a küzdelemben, amit az elnökségi üléseken vívtam. Elfáradtam abban, hogy az érveimet az egyhangú többség nagyon könnyen lesöpörte. Elfáradtam abban az érzésben, hogy ha elmegyek és küzdök, azzal saját magamnak ártok. Ha pedig nem küzdök, akkor a saját lelkiismeretemnek ártok, és nem tudok nyugodtan tükörbe nézni.

A gyermekem születése után még úgy terveztem, hogy visszatérek az élversenyzői élethez. Ezt meg is próbáltam. Pontosan tudtam, hogy ha bármilyen formában nyilvánosan véleményt fogalmazok meg, az negatívan érintheti a visszatérésemet és a kajakos pályafutásomat. Emellett akkor a gyerekkori egyesületem, a Kis-Duna Sportegyesület elnöke is voltam. Felelősséggel tartoztam azokért a gyerekekért és edzőkért, akiket képviseltem. Nem csak magamra kellett gondolnom. Ezért hallgattam, de ez nem azt jelentette, hogy rendben voltam azzal, amit láttam.

Az elnökségi munkám során számomra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nagyon kevesen mernek valóban ellentmondani Schmidt Gábornak. Azt tapasztaltam, hogy ha valaki mégis ellentmond, akkor ezek a helyzetek nem valódi, nyílt szakmai vitákban rendeződnek. Láttam olyan helyzeteket is, ahol teljesen nyilvánvaló volt a kettős mérce. Amikor egy vezető az egyik irányba nagyon támogató volt, mert az adott személy vagy érdek közel állt hozzá, míg egy hasonló helyzetben a neki kevésbé szimpatikus vagy neki ellentmondó szereplőt már nem támogatta. Vagy egy másik vezető teljes alkalmatlanságot mutatott, de sokáig nem mozdították el a helyéről.

Én tudom, hogy nem vagyok a legkönnyebb természet. Azt hiszem, ez a legtöbb élsportolóról elmondható. De attól, hogy valaki határozott, kérdez, véleményt mond, vagy nem mindig kényelmes, még nem kellene kellemetlen személlyé válnia a vezetőség számára. De azt éreztem, hogy az a fajta működés, amelyben a valakihez/valakikhez lojalitás sokszor fontosabbnak tűnik, mint az önálló szakmai gondolkodás, hosszú távon nagyon káros. Nemcsak a vezetésre, hanem a sportolókra, edzőkre, klubokra és az egész sportágra nézve is. Azt sem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen sportoló, aki megtapasztalta, hogy egy külső vagy belső tulajdonsága miatt, amely az aktuális sportvezetőknek vagy szakmai köröknek éppen nem tetszett, folyamatos megjegyzések, minősítések tárgyává vált.

Az én esetemben ilyen volt a súlyom. Nagyon sokat bántottak miatta. Gyakorlatilag köztéma lett belőle. Olyan szinten, ami évekre rányomta a bélyegét az életemre, az önértékelésemre, és arra is, ahogyan sportolóként önmagamra néztem. Egy sportolót nem a testalkata, a súlya, a személyisége, a hangossága, a csendessége vagy az alapján kellene megítélni, hogy mennyire kényelmes vagy kényelmetlen valaki az aktuális vezetők számára. Egy sportolót a munkája, az eredményei, az elkötelezettsége, a teljesítménye és az alapján kellene támogatni, amit nap mint nap letesz az asztalra.

Ezt nem azért írom le, mert sajnáltatni szeretném magam. Azért írom le, mert nem szeretném, hogy a következő generáció sportolóinak ugyanezt kelljen megélniük. Nem szeretném, hogy bármelyik fiatal sportoló azt érezze, hogy a teste, a személyisége, a kérdései vagy az önálló gondolatai miatt kevesebbet ér. Nagyon tisztelem azokat az edzőket, akik mindezek ellenére nap mint nap odaállnak a versenyzőik mellé. Akik akkor is lelket öntenek beléjük, amikor őket magukat már félretolták. Akik újra felépítenek sportolókat, újra dolgoznak, újra eredményt hoznak, és újra bizonyítanak. De az a helyzet, hogy ebben a rendszerben a „rebellisnek” sokszor csak akkor van esélye életben maradni, ha annyira jó, hogy már nem lehet megkerülni. Ez nem egészséges működés.

Az sem egészséges, ha egy sportágban a sportolók és az edzők azt érzik, hogy nem csak a szakmai munka, nem csak a teljesítmény és nem a tisztesség, hanem a kapcsolódások, lojalitások és beágyazottságok határozzák meg, ki kap jobb lehetőséget, ki kap több támogatást, ki kerül helyzetbe, és kit söpörnek le az asztalról. Számomra az is komoly kérdéseket vet fel, amikor a szövetségben magas tisztségben dolgozó ember egy versenyzői csoporthoz menedzseri szerepben is kötődik. Lehet, hogy ez papíron kezelhető vagy megmagyarázható, de sportolói oldalról nézve ez nagyon komoly bizalmi és átláthatósági problémákat okozhat. Mert ha egy sportoló azt látja, hogy bizonyos körök közelebb vannak a döntésekhez, közelebb vannak az információkhoz, közelebb vannak a támogatási rendszerekhez, akkor nagyon nehéz elhinni, hogy mindenki ugyanabból a pozícióból indul.

És itt nem csak egyetlen emberről van szó. Hanem egy működésről, amibe ez belefér. Egy működésről, amelyben túl sok minden nem elég átlátható. Egy működésről, amelyben túl sokszor éreztem azt, hogy a sportolói érdekek csak akkor fontosak igazán, ha illeszkednek valamilyen nagyobb belső érdekhez. Amikor azt hallom, hogy valamire nincs pénz a versenyzőknek, miközben a versenyzők hozzák azokat az eredményeket, érmeket, pontokat, világbajnoki, Európa-bajnoki és olimpiai teljesítményeket, amelyek után a sportág támogatást kap, akkor jogosan merül fel bennem a kérdés: vajon ez így jó-e? Amikor bemegyek a szövetségbe, és olyan embereket látok, akiket soha életemben nem láttam, akiknek nem tudom a pozícióját, nem látom a munkáját, nem látom, milyen értéket tesznek hozzá a sportághoz, miközben sok sportolóknak és edzőnek mindenért küzdeniük kell, akkor jogosan merül fel bennem a kérdés: vajon ez így jó-e? Amikor előfordult, hogy olyan emberek kerültek olyan pozícióba, ahol valódi, érdemi szakmai munkát lehetett volna végezni, és amit az egész sportág reménnyel fogadott, nagyon hamar lemondás lett a vége. Tudom, hogy mindeközben sokan és sokat dolgoznak a versenyzőkért és a kajak-kenuért a Szövetség kötelékében is akik ugyanúgy nem merik vállalni a véleményüket.

Mindezek ellenére fontosnak tartom kimondani, hogy én tisztelem Schmidt Gábort. Nem vitatom el tőle azt, amit a sportágért tett. Nagyon sok jót hozott a magyar kajak-kenunak, és nagyon sokat épített rajta. Ez elvitathatatlan. De azt is gondolom, hogy ennyi év vezetői pozícióban eltöltött idő senkinek sem hatna jótékonyan a meglátásaira. Főleg akkor nem, ha egyre kevesebb valódi ellenvéleménnyel találkozik. Én azt tapasztaltam, hogy ha mégis megjelent kritika, azt a rendszer sokszor nem építő szakmai visszajelzésként kezelte, hanem támadásként. Pedig egy sportág egészséges működéséhez szükség van arra, hogy a kritikus hang ne ellenség legyen, hanem lehetőség arra, hogy jobb döntések szülessenek.

Attól, hogy valaki sokat tett egy sportágért, még nem válik megkérdőjelezhetetlenné. És attól, hogy valaki eredményes időszakban volt vezető, még nem jelenti azt, hogy minden döntése, minden működési elve és minden rendszere érinthetetlen. A sportág nem egy emberé. Nem egy vezetőé. Nem egy belső köré. Nem egy apparátusé. A sportág a sportolóké, az edzőké, a kluboké, a gyerekeké, a szülőké, a nevelőedzőké, azoké, akik hajnalban vízre szállnak, akik este még edzéstervet írnak, akik hétvégén versenyre utaznak, akik saját időből, saját életükből tesznek bele azért, hogy ez a sportág működjön. Ezért támogatom most Szemán Róbert kiállását.

Én olyan sportágat szeretnék, ahol nem kell félni kérdezni. Olyan sportágat szeretnék, ahol nem kell attól tartani, hogy ha valaki véleményt mond, annak szakmai vagy személyes következményei lesznek. Olyan sportágat szeretnék, ahol a sportolókat nem a testük, a természetük, a hangjuk, a kapcsolataik vagy a kényelmességük alapján ítélik meg, hanem a munkájuk, az eredményeik és az emberi értékük alapján. Olyan sportágat szeretnék, ahol a legjobb egységek indulnak. Olyan sportágat szeretnék, ahol a transzparencia nem veszély, hanem természetes alap. És olyan sportágat szeretnék, ahol a következő generációnak már nem kell olyan ellenszélben küzdenie, amilyet nekem és sok más sportolónak meg kellett tapasztalnia. Ezért most kiállok Robi mellett. És kiállok azok mellett is, akik eddig nem mertek megszólalni.

Medveczky Erika
olimpiai 4. helyezett
8x világbajnok
6x Európa-bajnok
A Magyar kajak-kenu Örökös bajnoka
volt Sportolói Bizottsági elnök
volt MKKSZ elnökségi tag

Letölthető dokumentumok

• Jegyzőkönyv a MKKSz 2026. április 30-ai közgyűléséről
• KKNKKA Alapítvány szervezeti és működési szabályzata
• KKNKKA Alapítvány éves beszámoló, 2025
• KKNKKA Alapítvány éves beszámoló, 2024
• KKNKKA Alapítvány éves beszámoló, 2023
• KKNKKA Alapítvány éves beszámoló, 2022
• KKNKKA Alapítvány éves beszámoló, 2021
• KKNKKA Alapítvány éves beszámoló, 2020
• Canoe–Irub együttműködési megállapodás, 2020

Sajtómegjelenések

• Meghívásos eljárás: NER-es kötődésű cég rendezhet meg két nagy sporteseményt Átlátszó →
• A NER-ből frissen kifarolt cégre bízták két nagy sportesemény megrendezését 3,7 milliárdért HVG →
• Egy cég, két világesemény – az IRUB Kft. szervezi az Atlétikai Világdöntőt és a Judo Grand Slamet Kontroll →
• A sportban hemzsegnek a zűrös ügyek, de még egy feljelentésig sem jutott el a Tisza-kormány Telex →
• Kiállunk a magyar sport politikamentességért és Kovács Katalin olimpiai bajnokunk hírnevének megmentéséért Billog →
• Leállította a Tisza-kormány a NER kiemelt beruházását Index →
• Milliárdokat kapott Kovács Katalin, a kajakkirálynő, de most neki is fizetnie kell Népszava →
• Messze nem csak a Kovács Katalin Akadémia 70 milliárdja a gond! Ne pánikolj, sportolj! →
• Megnéztük, mi történik valójában a Velencei-tónál, az 50 milliárdból épült, Kovács Katalin nevét viselő akadémián – Itt a videó Blikk →
• Schmidt Gábor: „Nem tudom meghazudtolni magam” MKKSz →
• Bő 50 milliárd forintból épült kajak-kenu akadémia a Velencei-tó partján, az alacsony vízállás miatt nem tudnak ott vb-t rendezni Telex →
• Leszavazták az atlétikai szövetségben az idei költségvetést, az elnök mégsem mondott le Telex →
• Deutsch Tamás milliárdossá vált testvére miatt forr a levegő az atlétikai szövetség közgyűlése előtt Telex →
• A botrány ellenére is élvezi a bizalmat Schmidt Gábor kajakelnök – újra megszólalt az első számú kritikusa Blikk →
• Döntött a kajak-kenu szövetség Schmidt Gábor elnöki pozícióját övező botrány ügyében – Vagyis nem egészen Blikk →
• Sportoló borítja az asztalt Billog →
• „Félelem határozza meg a döntéseket” – száműzné a politikát a sportból a klubvezető Blikk →
• Nem lesz bizalmi szavazás a kajak-kenu szövetség elnöke ellen Telex →
• A kajak-kenu szövetség elnöksége elutasította, hogy bizalmi szavazás legyen Schmidt Gáborról HVG →
• Távozzanak a politikusok a magyar sportból? – A kajakosok ügye után több szövetségnél és klubnál felvetődhet a váltás Blikk →
• Bizalmi szavazást kért maga ellen a kajakszövetség elnöke, a leköszönő kormány helyettes államtitkára Telex →
• Gigantikus balhé a magyar kajak-kenuban: a leköszönő vezető polipról és milliárdokról ír, az elnök távozását követeli Blikk →
• Miért nem kellett a kajak-kenu a Fidesznek? Index →

Nyilvános Facebook-csoport: facebook.com/groups/1245430101092764